English introduction

Introducción en español

Einleitung auf deutsch

Amelie Lanier honlapja

Bevezetés

Szia! Örülök, hogy idetaláltál.

Itt könyveimre, részben vagy egészében, valamint 1992 óta írt cikkeimre bukkansz. Nem mindegyik jelent meg papíron annak idején.

Régóta érdeklődöm a pénz, a hitel és a bankok, azaz a pénztőke története iránt.

Egy ideig nagyon alaposan kutattam a 19-ik századi osztrák-magyar gazdaságtörténetét, főleg maga a pénz, a hitelügy, valamint a bankok, a tőzsde és az értékpapírok történetével.
Annak idején, amikor ezen a területen átfésültem Ausztria és Magyarország levéltárait és közzé is tettem az eredményeket, sokan úgy vélték, hogy ez eléggé egzotikus foglalkozás.

Azóta kerültünk egy olyan válságba, amely a pénztőkének köszönhető. A hitel kiterjesztése az alacsony jövedelmű emberekre, mint fogyasztási hitel, olyan társadalmi szereplőkre rakta a kamat és törlesztés terhét, akik nem rendelkeztek olyan jövedelemmel, amely gazdasági tevékenységüktől nő. Tehát olyan emberekről van szó, akik a hitelt nem növekvő bevételekből törlesztik. Azaz, ezek az emberek kénytelenek amúgy is szerény jövedelmükből egy részét a hitelre szántani. Ezzel kevesebb pénzt tudnak mindennapi szükségleteire fordítani.

Az ebből adódó magyarországi helyzetre külön cikket írtam.

Erre a kis emberekre kiterjesztett hitelekre a pénztőkések teremtettek származékokat, és ezzel keletkeztek duplán alaptalan hitelek: kétségesen fizetőképes adósokon alapuló kétséges értékpapírok. Ezeknek a megbukásán alakult a 2008-as hitelválság.
Erre keletkezett az euróválság, Görögország, Írország és Portugália fizetőképtelensége és az erre következő EKB felvásárló programja, amely eredményezte a nulla- és negatív kamatokat.

Az adósok börtönét fölváltotta az adócsapda. Már nem arra törekszik a pénztőke, hogy az adósok idővel törlesszék a hitelt, azaz kamatostul visszafizessék. Sőt, egy romániai államfő abba bukott bele, hogy ezt végig csinálta.
Hanem arra megy ki a játék, hogy az adósok örökké maradjanak adósok, és rendszeresen fizessék a kamatot. Az adós, akár állam, akár egyén, akár cég, folytonosan bugyogó pénzforrásként működjék, amely a pénztőke kincses ládájába csórja a pénzt.
Tehát manapság arra törekszenek a hitelintézetek – bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárakat – hogy olyan adósokra tegyenek szert, akik hajlandók és képesek arra, hogy ezt a szolgálatot teljesítsék.

Csak az a baj, hogy egyre kevesebb alany akad, amelyre ezt a feladatot lehetne rakni.

Az államok sorra mennek csődbe, mert nem rendelkeznek elég forrással, hogy ezt a végtelen adósságszolgálatot tudják teljesíteni. Ez a folyamat nem csak afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai országokat érint, hanem az EU tagállamait is. Mivel egy EU tagállama csődje tönkre tenne az eurót és az EU-t is, az EKB államkötvények felvásárlási programján keresztül ellátja az eurós tagállamokat végtelen hitellel. Tehát az EKB fizeti ezeknek az országoknak kamatjait és törlesztési kötelességeit.

Más országok esetében a Valutaalap és Kína különféle módon szintén alátámasztják a fizetésképtelen államok hitelét. Kína szerepe nagyon zavarja a nyugati hatalmakat, mert közbeszól a Valutaalap hatalmába.

Itt vagyunk mostanában: egyre növekvő adósság világszerte és ezen alapuló, egyre kétesebb világpénzek. Erről szól cikkeim egy része.

Ezenkívül sokat foglalkoztam a rendszerváltást követő fejleményekkel, amelyek folyamán sok egykor szocialista ország Nyugat-Európa hátsó udvarává alakult át. Hogy ennek van valamilyen szükségszerűség, miután hazai tőke nélkül kerültek egy kész világpiacra – ez nekem meggyőződésem, es ezt igyekszem bebizonyítani.
Ez nem jelenti azt, hogy a szovjet szocializmus híve lennék. Sőt, inkább úgy vélem, hogy épp ez a fajta gyakorlati kapitalizmuskritika lett a rendszerváltás melegágya: a szovjet rendszer politikusai elégedetlenek lettek a tőlük fenntartott gazdasággal és különféle okokból a történelem szemétdombjára dobták.

Honlapom további súlypontja az imperializmus: az államok közt fennálló ellentét és ennek a lakósságra nézve kedvezőtlen fejlődése. Seftelés, nyereség és erőszak jellemzik az államok közti viszonyát, amely naponta számtalan áldozatot követeli – hol háborún, hol éhínségen, hol „közönséges” konkurencián keresztül.
Erről egyfolytában értesülünk a médiákon keresztül, de mindig olyan értelmezéssel, hogy minden rossz a mi világunk abból következik, hogy valamilyen magasztos eszményeket nem tartanak be.

Talán ezekkel az eszményekkel van a baj?

Az egyenlőség, a demokrácia, az igazságosság, a szabadság olyan eszmények, amelyek követelik az erőszakot, az államokat, az imperializmust, a háborút és a nyomort.
Szabadulnunk kell ezektől az eszményektől, hogy egymásra találunk, az együttműködésre jussunk és egy másik, kellemesebb világot teremtsünk.

Cikkeim további célja tehát az, hogy ettől az idealista világnézettől szabaduljunk, amely minden rosszat egy negatív ítélettel úgy magyaráz, hogy itt valami nem történt, valami nem működött, valami nincs, valami -telen, -talan.
Az ilyen fajta negatív ítéletekkel csak megerősítjük az eszményeket, a képzeletbeli találmányokat, nem látjuk a valóságot, butává tesszük magukat.

Hegel ezt valamikor tette szóvá úgy:

„A valóság lefejtését az eszméről különösön az az értelem kedveli, amely absztrakcióinak álmait valami igaznak tartja, és hiú a kellésre. Ezt főleg politikai területen is szereti előírni, mintha a világ reá várt volna, hogy megtudja, milyennek kell lennie, de nem olyan. Ha olyan volna, amilyennek lennie kell, hol maradna kellésének koravén-bölcsessége?” (Hegel, Enciklopédia I. A Logika. Bevezetés, 6. §)

Ezenkívül itt találsz írásokat Nietzschéről (német és spanyol nyelven) akiről írtam a disszertációmat, valamint utazási beszámolókat angol nyelven.

Kérdéseket, panaszokat vagy figyelmeztetéseket a következő címre kérek:

Magamról

Publikációk magyar nyelven

Publikációk más nyelveken:

XXXXXXX XXXXXXXXangolul

XXXXXXX XXXXXXXXspanyolul

XXXXXXX XXXXXXXXnémetül

Utazási beszámolók (angolul)

Η εμπορικη πολιτικη της Αυστριας και οι Eλληνες