Az emberi jogok, mint a világuralom jogcíme

Bayer József egyébként kitűnő cikkéhez néhány észrevételt szeretnék hozzáfűzni.
Az emberi jogok a délszláv háborúnál nagy szerepet játszottak, mint hivatkozási elv. Olyan, látszólag a pártok fölött álló felsőbbrendű javat képeznek, amit e háború ellenfelei is elismertek. De vajon miért?

Az emberi jogok más néven állampolgári jogok, kihirdetésének alapja egy olyan állapot, amiben minden ember már állampolgárként születik. Tehát a világ legfélreesőbb zugaiban nem elég, hogy az embernek van orra, füle, tud járni, beszélni, örülni vagy szomorkodni; hogy vannak szükségletei vagy képességei, hanem már eleve egy állam birtokát képzi. Az ember puszta léte úgy kapcsolódik össze állampolgári alávetettségével, mintha ez természetéhez tartozna. Az emberi jogokat ezért más néven úgy is nevezhetnénk, mint: az államok jogait az emberekre.
Az emberi jogok teremtői és őrei tisztában vannak azzal, hogy az állampolgár ki van szolgáltatva a fölötte rendelkező hatalomnak. Tudják, hogy minden állam egy igazi Kronosz, aki felfalja a gyermekeit, ha ezt célszerűnek tartja bizonyos célok elérésében. Ebből a feltételből kiindulva akarják korlátozni és szabályozni az alattvalók, vagyis a polgárok igénybevételét.
Ezzel a korlátozással a humanista jogalkotók persze nem akarják túlságosan zavarni a különféle hatalmak vizeit. Tudják, hogy a fenség néha kerülhet szorult helyzetbe, amikor szigorúbb intézkedésekre van szükség. Ezért minden korlátozás tartalmaz egy kivételt is, amellyel gyakorlatilag visszahelyezik a kormányt teljesen önkényes hatalmi helyzetébe:
"2.Cikk: A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát, … kivéve, ha ez halálbüntetés kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik." Máskor is szabad megölni valakit, persze csak hivatalos személyeknek, éspedig "a) személyek jogtalan erőszak védelme érdekében, b) törvényes letartoztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogvatartott személyek szökésének megakadályoztatása érdekében, c) zavargás vagy felkelés elfojtás céljából törvényesen tett intézkedések esetén."
Mást is engedélyeznek az emberi jogok: Kényszermunkát olyan esetben, ha ezt a "közösség létét vagy jólétét fenyegető szükségállapot esetén előírja a törvény." (4.Cikk) Az embereket szabad a szabadságuktól megfosztani például az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából", éppúgy csavargókat, alkoholistákat és elmebetegeket is szabad őrizetbe venni. (5.Cikk) Az emberek magánszférája ugyan szent, kivéve olyan esetek, amikor ennek megsértése "a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy erkölcs védelme & érdekében szükséges." (8.Cikk). A 10. Cikk rendelkezik a véleményszabadságról, amelyet csak akkor szabad korlátozni, ha "a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás & megelőzése" kívánja. Végül "háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot" hatályon kívül helyezi a legtöbb korlátozást.
Lehetne még folytatni, de csak annyit szeretnék rögzíteni, mint ideiglenes mérleget: Az emberi jogok sok mindent engedélyeznek a hatóságoknak, csak bizonyos hivatalos eljárást, erőszakos tetteik törvénybe iktatását írják elő nekik. Mivel a saját hatalom megőrzésén vagy megerősítésén fáradozó, éppenséggel szeparatistákat, terroristákat üldöző kormányok általában nem törődnek ilyen formalitásokkal, gyakran és világszerte adódik olyan helyzet, amiben "rosszul áll az emberi jogok ügye".
Így majdnem mindenütt adott a beavatkozás alapja. Csak a "szelektív alkalmazás" kíván még magasabb érdekeket a nagyhatalmak részéről. Pontosabban: Nem az emberi jogok megsértése lehet az oka a várható "igazságos háborúknak", hanem egy kormány ellenkezése a világrendezők akaratával szemben. Az emberi jogok azért nem csupa ürügy, hanem igénybevételük azt jellemzi, hogy a jugoszláv és a jövendőbeli háborúkat nem olyan csekély, önzőnek tűnő célok miatt vívják, mint olaj, nyersanyag, stratégiai támpontok, hatalmi szférák, hanem mindig az alapvető kérdésért, hogy Kié a világ? Ki határozza meg a mások szuverenitásának tartalmát, ki szabályozza az országok határait, ki írja elő a különféle kormányok szerepét a világpiaci munkamegosztásban?
Így a világhatalom kérdése, a világ fölötti uralom volt a jugoszláv háború lényege, azért kellett szenvednie Jugoszlávia minden lakójának, mellékesen ezért kellett vérezniük az albánoknak is. Mert nem értük folyt a bombázás.

(Bayer József 1999 tavaszán a KRITIKA nevű folyóiratban megjelent cikkéhez írtam. A KRITIKA szerkesztőjének igérete ellenére és indoklás nélkül nem tették közzé.)

vissza a magyar publikációk oldalához

vissza a bevezető oldalhoz